utoljára

még vacsoráztam egyet b.-vel. írnám, hogy a menzán, de ez kissé félrevezető, a krémleves-polipragu-desszert-üdítő kombónak nem sok köze van az otthoni közállapotokhoz. koccintani tejberizzsel.

most fredericával teszünk-veszünk, ő is holnap indul. imént jajjgatott, hogy esik az eső, ilyenkor fél repülni. fredericát bizonyos elemzők a jóisten 10 legaranyosabb teremtménye közé sorolják, joggal. minap leguggolt, és befogta a fülét, mert a szomszédok a gyerek előtt kiabáltak. a macskával olaszul beszél. általában ugrándozva közlekedik. szombaton táncikálva húzta maga után a porszívót, de mikor az alvó macska a zajra felkapta a fejét, rémülten-esdeklőn nézett rá: scusi. készen vagyok tőle. ráadásul lelkesen mosogat. (fent a lakóközösségünk látható.)

de holnap repülök. na, még nem haza, nyugalom, mert bár jó lenne, de egy ilyen szívhez szóló, hm, szakmai meghívásnak nem lehet nem eleget tenni (kiemelés tőlem):

"No worries
and suprise suprise..I will be in London
look forward to seeing you
dont forget to bring some cigarettes and maybe a suitable bottle of booze.

Prof Michel Julian
European Theatre Co-ordinate"

karácsony után igyekszem mindenkivel kommunikálni,

csók és könny

arcos, csoda

szombaton valami olyasmi történt, amit a naiv és érzelgős lelkek (pölö én) hajlamos (hát igen, miért ne, ez a blog már úgyis menthetetlen) - csodának nevezni.

B. utolsó estéje volt Lisszabonban. Legutóbb négy éve volt itt, hármasban O.-val és velem, ahogy most is. Akkor csak egy napot töltöttünk itt, átszállóban Arcos de Valdevez, a hegyektől ölelt kis északi falu felé, ami azóta is álmaink kis fészke, ritka az olyan hónap, hogy említetlenül maradjon.

Szóval ballagunk a partinegyed felé kissé bánatosan, amikor valami furcsa zene dübörög ránk a katedrális oldalából. Végül is miért ne pislantsuk meg. Egy emeleti lakásból jön a fény, és már fordulnánk el, amikor meglátjuk a feliratot. Casa do Conselho de Arcos de Valdevez. Azaz Arcos közösségi háza. Mi ez. Sokáig nem tudunk megszólalni. Felmegyünk a lépcsőn, és az ajtó, amely (mint kiderül) mindig zárva van (zártkörű klub), most épp nyitva maradt. Belépünk, csak egy küszöb, de nagyon messze érkezünk.

Én ezt nem tudom visszaadni, csak a körülményeket: gyerektől a nagypapáig, sok fiatal, büfé, kártyázók, és benn élő zenekar, hangszerek, énekesek, kórus, és valami döbbenetes néptánc. Mindez egy kis lakásban. Más idő, más tér.

Mennyi az esélye, tényleg, hogy pont mi hárman megtaláljuk pont ezt a helyet, pont amikor ez van (hetente pár óra), pont nyitva az ajtó... Satöbbi.

Hellyel kínálnak, mosolyognak, mi meg ülünk, és nézünk. Jó, nem, tényleg nem tudom elmondani.

A képen jobbra a Télapó. Ennyi.

Amúgy ma véget ért a vendégjárás nálam, 1 + 1 hét, 2 + 2 barát. Fáradt vagyok, kövér, szegény - és boldog.

innen-onnan

hogy honnan és hogyan tud segítség érkezni egy borzalmas napon (mondjuk a legdepisebb félnapom az elmúlt fél évben). mégiscsak meglepő, milyen kis hülyeségeken el tud evickélni az ember ilyenkor.

egy ajándék kávé a cukrászdában. egy vicces cukros tasak. egy véletlenül elém került Kertész-könyv sorai a könyvtárban. egy szemlesütve odaadott fél narancs egy kollégiumban. egy falra festett idézet a metróban. a makacs napsütés. rossz portugál szóviccek. egy elsózva is gyönyörű sültcsirke a sütőnkben. a baba a kedvenc kocsmárosném karjában. ilyenek.

de az, hogy mégis valahogy boldogan feküdtem le, már a vendégeimnek köszönhető, és kevésbé meglepő, bár nem kevésbé, hm, hát... jó.

unalmas cikkek

a kintlétem alatt is jelennek meg dolgaim, egy részüket még otthon, egy részüket már itt kint írtam. ha véletlen valakit érdekel:

van itt rúdtáncbajnokság; van olyan, amiért nem mehetek többet debrecenbe; még olyan is, amire kivételesen büszke vagyok; meg fejtő feri bácsi; a zsidóság története; irodalmi belterj; és egy nagy olvasmányélmény.

aztán majd jönnek a helyi ízek is, mert hát élni is kell valamiből.

amúgy tegnap találkoztam vele egy bárban. élőben is egyszerre aranyos és ijesztő. jó, inkább ijesztő.

hamarosan betoppanó kis vendégeim még ide se értek, de már előhozták az otthoni dolgokat.

najó, meg az is, hogy ma reggel az olasz lány mutatott egy "bonito" számot, bizonyos Akosh angol nyelvű szerzeményét, csak úgy, ébredés után, éhgyomorra, amelynek magyar eredetijét ronggyá hallgattuk, magunkat meg ronggyá röhögtük rajta Dénessel a Csengeryben.

úgyhogy végre, közkívánatra felraktam néhányat az utolsó három pesti este képeiből, amikor ugyebár a várost jártam késő estig, búcsozkodtam főállásban, de amikor hazaértem, valahogy mindig betoppant még valaki. lásd itt és itt. szép volt.

Tóni és én

az előbb, miközben a nappaliban járkáltam, megláttam a polcon az Utas és holdvilágot. nem tudom, eddig hogyan nem vettem észre. ez most - tudom, hogy hülyén hangzik, de - elég kísérteties.

képek ugranak be.

a saját kötetem dedikációja. "olvasd el most, aztán tíz év múlva, aztán újra..."

ahogy olvasom - valaminek akkor van vége - a genfből velencébe tartó vonaton.

ahogy másodszor olvasom - valaminek épp a közepén - egy teraszon, tőlem nyugatra csak az óceán, be kéne mennem a szobába, de olvasom, pedig nem tesz jót (minek vittem magammal?).

erről meg egy sosemlátott kép jut eszembe, ahogy 25 évvel ezelőtt egy srác nem tud letenni egy könyvet, pedig az a nyaralás - valaminek az elején vannak - fontos, pedig hát másra kellene figyelnie.

a balaton partján sétálok, és angolul magyarázok - valami nem létező előszobájában - az Utas és holdvilágról, ez a kedvenc könyve, ezért kezd érdekelni, aztán egyre inkább leköt a kék szeme, egyre kevésbé a közösen kiadandó könyv, egészen belefeledkezek, amíg nem jön az a mondat. "A nagyanyám Lisszabonba ment meghalni."

nem tudom, lehet vagy öt magyar könyv a házban, ami nem az enyém. mégis, mennyi az esélye, hogy. na mindegy. majd igyekszem nem olvasni.

(jesszus. pedig nem is jó könyv.)

van abban valami abszurd, amikor azon kapod magad, hogy álmaid városának kellős közepén más városokról álmodozol.

hétköznapi hét

az a megdöbbentő, hogy a múlt héten nem történt semmi különös. olyan volt, mintha itt élnék. azt hiszem, valami ilyesmi lenne, ha nem ilyen ágrólszakadt long-term touristként ámuldéznék állandóan, mint ahogy pedig de.

hétfőn egy otthoni tanárommal ebédelek, órán vagyok, este mozi és séta. kedden egyetem, mozi, és kocsmázás a törzshelyünkön. szerdán csinálok egy interjút, megnézek egy kiállítást, direkt elveszek egy félismeretlen negyedben, nálunk vacsorázik féltucat imigráns. csütörtökön könyvtár és könyvvásárlás, egyedül egy kisvendéglőben, egyetem, este olvasok, borozunk és filmezünk a lakótársakkal. pénteken összefutok a két német lánnyal, beszökünk a közgáz tanszékre, mert szép, utána óra, vacsora és parkban üldögélés b-vel (vigyázat, több b. van!). szombaton kirándulás, kolostorok orrba-szájba, beázik a cipőm, olvasok. vasárnap otthon, a lányok főznekmosnak rám, én szégyellem magam, és megírok két cikket.

meg tudnám ezt szokni.

(ezeket a bejegyzéseket meg egyre inkább magamnak írom, azt hiszem.)

UPDATE: A számos olvasói levélre reagálva a blog szerzője kijelentette: tudatában van, hogy barátai szerető figyelme kíséri lépéseit és bejegyzéseit, és a kérdésekre reagálva leszögezte, hogy a legutóbbi zárójeles megjegyzése nem az olvasatlanság fölött érzett elkeseredettség, hanem egyfajta "írói attitűd-váltás" megfogalmazása volt. MTI - Rövid hírek

bloggerek egymást közt 2.

az, aki olyan szépet és lelkeset írt erről az izéről itt, hogy boldog mosolyt csalt a fáradt pofámra, azt kérdezi a saját blogján: "hogyan lehet egy várossal vitatkozni?" a kérdés jogos. a helyes válaszokat a szerkesztőség levelezési címére várjuk.

where is waldo?

és akkor elugrottam Évorába sült gesztenyét falatozni

jessz, áj hev ö litöl ekszönt

két olasz és két francia beszélget a nappaliban - portugálul. most bejöttem kicsit a szobámba röhögni.

múlt héten kedd estétől szombat reggelig nem léptem át a küszöböt. csak a (hülye) macskával és a (most már két darab) lakótársammal kommunikáltam. egyszer mentem el vásárolni, és az öt perces út a boltig fél óráig tartott a sok szájtátás miatt, lévén hogy alfamában mindenhová ötféleképpen lehet eljutni, és csupa olyan utcán, teren, közön, sikátoron és lépcsőn át sikerült mennem, ami a lakásunk 300 méteres körzetében van, de még soha nem láttam. találtam egy döbbenetes ortodox templomot, vicces graffitiket, egy ígéretes menzahelyet, egy random lugast a házak között stb.

ha még egyszer, még egyetlen egyszer előfordul, hogy eltelik úgy egy nap, hogy nem sétálok alfamában, szúrjatok nyakon egy késsel.

variáció egy témára

ma olvasnom kellett, ez volt a dolgom. délben keltem, megnéztem öt how i met your mother-részt, közben főztem és ettem tonhalas tésztát. mosogattam és mostam. elpakoltam a fürdőgatyámat, szomorúan és reménykedve. felhívott az olasz csaj, hogy holnap költözik. aztán olvastam. b. hozott nekem tobleronét. megittunk egy pohár bort. játszottam a macskával. aztán olvastam. a mozambiki srác felugrott egy teára. írtam pár e-mailt. valamiért egész éjjel zongoradarabokat hallgattunk. közben olvastam. sokat gondoltam egy keszthelyi templomra. fotóztam ki az ablakon. néztem az éjjel focizó srácokat a téren. de főleg olvastam. jó nap volt.

magyar magic, avagy alternatív nagykövetség

tegnap gyakorlatilag két teljes társaságot vacsoráztattunk meg. de ez csak álca volt fondorlatos tervünkhöz, miszerint mindenkit beoltunk a magyar kultúrával.

azt tudtuk, hogy gulyáslevest és szilvásgombócot fogunk főzni, hogy lesz tokaji és pálinka, és azt is sejtettük, hogy meglesz a hatása a bejelentésnek, miszerint a magyar nők minden hazalátogatás után egy köteg fehérrápával térnek vissza, mert az itt nincs.

de arra nem számítottunk (és hát büszkék sem vagyunk rá), hogy mi magunk képesek leszünk 8 órán keresztül Szilvásy Gipsy Bandet és Makámot hallgatni, hogy a háziasszonnyal néptáncolni (?) fogunk, hogy valamikor a hajnal alján, némi kérlelés után felolvasok egy magyar verset portugálul, és hogy még ezek után egy mozambiki, egy brazil és két portugál bújja majd a szótárat, és elkeseredetten próbálja kiejteni, hogy "halálküzdelem" meg hogy "korhelykedik".

Hát igen, boldog kis lakás, avagy "esta é uma casa örvendetes" - ahogy a szótározó Reginaldo fogalmazott.

Lassan valami állami szerv elkezdhetne nekünk fizetni ezért.

és akkor reggel leugrottunk egy kávéra.

szóval legalábbis én kávéztam.

Surprise Travel Agency, avagy jótanácsok kezdő kalandoroknak

Ne utazz olyan útitárssal, akit két napja ismersz, mert kockázatos. Ne hajnalban döntsd el, hogy reggel indulsz, mert nincs időd átgondolni. Ne másnaposan pakolj be tíz perc alatt, mert az szánalmas. Ne éjfélkor menj végig a világ egyik legszebb vonatútján, mert hiába tűnik romantikusnak, világosban többet látsz a folyóból. Ne igyál portóit a szőlőtőkékkel szemben, mert ez giccses. Ne töltsd az éjszakát egy kisváros közparkjában, mert tilos. Ne indulj neki a domboknak, amerre jólesik, mert eltévedsz. Ne mássz le az elhagyatott kis folyóhoz a völgy mélyén, mert fárasztó felmászni, ha nincsen ösvény. Főleg hátizsákkal. Ne pancsolj a patakban, mert megfázol. Ne egyél francesinhát, mert a sült szelet, a kolbász, a sonka és a sajt, zsíros szósszal leöntve, egy szelet kenyérben egészségtelen. Főleg reggelire. Ne beszélgess a helyiekkel, mert az útikönyv tömörebben összefoglalja a tudnivalókat. Ne maradj tovább, mint tervezted. Ne állíts be szakadt ruhában, sárosan egy hotelbe, mert kinéznek. Reggel ne edd meg a kikésztett svédasztal felét, mert illetlenség. Ne menj ki a teraszra, ne kávézz a város fölött, mert sok még a látnivaló. Ezeket tényleg ne csináld, és egyébként is - figyelj oda.

(a vidéki képek mellett most Portoról megengedek magamnak néhány turistásabb felvételt, mert. Szép.)

portugál levelek

ím a netnapló tehát, itt lehet olvasni lentről felfelé, sorrendben, mert vannak ilyen összecsengések vagy mik. megdöbbentő módon hasonlítana a valóságra, ha létezne ilyen, de azért egy-két túrpisságot talál, aki keres. segítség:

hétfő: melyik napon vannak a misék?

kedd: hol van lisszabonban a norvég követség?

stb.

beja, beijo, stb

ez rendhagyó hét lesz a blogon, mert holnaptól netnaplót írok a Literán. az eddigi naplóírók itt. a végén majd bemásolom a linkekeket, addig a címlap jobb oldalán lehet nézegetni holnaptól.
voltam én már bér-naplóíró, azt viszont csak a nagyon elszántaknak javaslom. mert hiába nevetgéltek felolvasáskor a népek, az első ember, aki nem volt ott, és olvasta ezt a műfajából adódóan bennfenteskedő izét, csak annyit mondott: "ezért nem járok Szigligetre". Meg tudom érteni. Hogy mi az a titkos napló, és eddig miket írtak, arról itt, hogy én mit alkottam, arról itt lehet tájékozódni.
addig is: a fotók a portugál alföldre tett buszúton, és egy ottani, elég szegény városkában készültek.
csók haza

ezt akkor most a szabómarcinak

egy évvel ezelőtt a francia pusztából küldte nekem, most megy haza a lisszaboni hajnalból - avagy bloggerek egymás között, avagy a legszebb ajándék
íme:
minden idők legzseniálisabb videóklipje

így teljen el a délután

a lakás úszik a napfényben, a macska mellettem alszik, szól valami zene, van mogyoróm, cigim is van, és nietzsche portugálra fordított tanulmányát fordítom magamban magyarra. arról szól, hogy fordítani lehetetlen, és hogy nem érthetjük egymást. ha jól értem.

zene füleiteknek

Voltam klippeket nézni az itteni MüPában, ahol azt hiszik, a képernyőkímélő is művészet. Volt pöttyös, egeres, vonatos, egy régi kedvenc (az énekesnek erősen pótapa-feje van) és az új liebling.
és képek.

bazmeg, ezek magyarok!

így bírtam köszönni a folyóparti zebrán áthaladó, zászlóba burkolózó honfitársainknak. akkor már eldöntöttem, a strandon aszalódva, kezdés előtt három órával, hogy kimegyek a meccsre. és némi rohanás és sörözéssel feljavított sorbanállás után sikerült is bejutnunk, és, és itt ugye retorikailag az következne, hogy de minek. (3-0 oda)
de nem. szép volt, kérem szépem, hiszitek vagy sem. nem gondoltam volna, hogy valaha életemben azt ordítom száz magyarral együtt, ötvenezer portugál között, hogy "harcoljatok, harcoljatok". de ez történt. és bár B. egy kicsit (és joggal) leakadt az árpádsávos zászlón, meg a (hehe) nagymagyarország-tetkón, de alapvetően tök normális volt mindenki, semmi anyázás, Zs. barátjával portugálul dumáltunk, és mosolygott ránk mindenki, a portugálok meg, arany szíveim, vagy ötvenen megvárták a magyar szurkolókat a kapunál, és megtapsoltak.

ma majdnem lefejeltem egy papagájt.
amúgy itt fogok lakni.
jövendőbeli lakótársunk nick, vele még nem találkoztam (illetve ma hajnalban igen, de arra nem emlékszem), viszont tudom, hogy kurva jó vega töltött paprikát csinál, szóval szerintem jól kijövünk majd.

a boldogság valami szomorúbb dolog

Egyedül sétálni egy idegen városban.
Miután megvacsoráztam az egyetemen, azt hazudtam, hogy dolgom van, és elindultam. Igazából mindig is ezt akartam csinálni, most meg nem is tudtam volna mást: mentem a lábam után kimerülésig. Felszálltam az első buszra, és négy órán keresztül sétáltam és utaztam, legtöbbször nem tudtam, merre. Fényképezőgépet nem vittem, térképet igen, de nem vettem elő.
Láttam villanegyedet, a magyar nagyköveti rezidenciát, életem legelegánsabb szállodáját, nyomornegyedet és a hidat, egy ronda diadalívet, egy gyönyörű viaduktot és egy félmór palotát, bóklásztam bevásárlóközpontban és sugárúton, szarba léptem és kávét ittam, ültem egy magányos műtó partján a kacsákkal, és egy kivilágított park tetején, a város fölött.
Háromszor hittem azt, hogy ki fognak rabolni, de nem érdekelt, és vagy tucatnyiszor láttam olyat, hogy nem kellett gondolkodnom.

egy nap - avagy napi menü

ma/tegnap hajnalban filmdíszletszerű köd ülte meg lisszabont. és bár gyönyörű volt, a levegő nagyon lehűlt. az utcai kijelző szerint hajnali 4-kor 23 fok alá csökkent a hőmérséklet, hazaérve be is vertem egy kis melengető kolbászkát.

délután háromkor keltem, nem mozdultam, csak kinyúltam az ágyból, klikkeltem egyet, és befejeztem a No direction home-t. aztán egy leves szemben (ezerféle neve van, de mindig ugyanolyan, mindenhol 1 eurós, tök jó portugál zöldségkrémleves), utána otthon kagyló (konzerv egész kagylókkal: 1.29) salátával és pirítóssal. miután este összepakoltam a cuccaimat, még megettem a maradék salátát tonhalkrémmel (0.65), hogy "ne kelljen már átcipelnem".

ezzel befejezettnek tekintettem a mai étkezéseket, de mikor megérkeztem új lakásomba, Berill igazi magyaros csirkepaprikással várt, aztán pár pohár borral később megérkezett a szomszéd: Rezső, a brazil félisten (najó, Reginaldo), aki a legjobb lisszaboni kávéházban dolgozik, onnan hordja (majd) nekünk a maradékot, most épp francia vega zöldségtortát.

hát, tyja, varietas delactat.

(nagyon jó itt.)

the answer is blowin' in the wind

vida nova

bár a felületes szemlélőnek az lehetett a benyomása, hogy első napjaimat főleg piálással és fetrengéssel töltöttem, de ma körülnéztem, és azt láttam, hogy egész helyre kis egzisztenciát rittyentettem magam köré csütörtök óta, 3 munkanap alatt, mintegy mellékesen: beiratkoztam az egyetemre, van fényképes diákbérletem, portugál sim-kártyám, és szereztem lakást is.
közben meg persze óceánpart, diszkó, piac, étterem, utcán grillezés - tehát az egyszerű lisszaboni hétköznapok.
és minden nap itt ébredni fel.

az előbb leszakadt a rövidgatyám gombja, és belesett a vécébe. (vacsinál meg eltörtem egy tányért, valamint délután a strandon elszakadt egy ingem, de most nem ezt akarom mondani...)
lenne másik gomb, de azt ugye fel kéne varrni. na, most először egy kicsit egyedül érzem magam.

átmeneti lakás no. 1457387

most az történt, hogy rózsaszín volt az ég, aztán világoskék lett, most meg fekete. na.
hogy mennyire gyönyörű helyen lakok, azt csak képekkel tudnám megsejtetni, de az áttöltő kábelt persze otthonhagytam...
röviden: Clara szobájában lakok egy hétig (quem é um anjo, quem salvou a minha vida), a belváros kellős közepén - ha kilépek a körpárkányra cigizni, már az is városnézés. hogy mást ne mondjak, az ágyamból látni a Tejot.
van ugye a Lisszaboni történet című Wenders-giccsben az a rész, amikor hangokat vesznek fel, a város hangjait. Kicsit így érzem magam, villamos csönget, autók dudálnak, árusok kiabálnak, galambok basznak - szóval más vélhetőleg megőrülne ennyi zajtól, de nekem alvásproblémáim nincsenek, úgyhogy boldogan járom a várost a szobámban.
holnap pedig megnézek két lakást, egyik ígéretesebb, mint a másik.

berlin summary - another words for happiness 3.

graffiti
nem vagyok nagy fan, de ezek levettek a lábamról. a fotókon sajnos ferdén.

Collegium Hungaricum
magyar kultúra háza, voltunk ott beszélgetni kicsit. az épület beszarás, az emberek lazák és kedvesek, kaptunk finom kávét, volt meglepetésvendég - mi kell még?

denkmal
az emlékmű a legunalmasabb műfaj, gondolom ebben egyetértünk - de a legkreatívabb dolgokat itt láttam. nem állok le elemezni, de mindegyiken lenne mit. le a kalappal. (közben azon kacarásztunk, hogyan csinálná meg ezeket a témákat melocco miklós. túl azon, hogy nyilván meg sem csinálná.)

és még egy csomó minden lenne: a parkok, a buszok, az eszement építészet, a hülye folyó, amelyik mindenhol ott van, a kocsma a vizen és a víz mellett - berlin rulez. Aber tschüss!

dénes ma elment, matyi alszik, én még próbálom összekapni a dolgaim. van azért egy kis nyugtalanság. mindenestre holnap megyek: tehát végül/végre lisszabon. blog szünetel, én szállást keresek, és portugálul hebegek.

berlin summary - another words for happiness 2.

museum
I like art and art likes me, ezzel a ferdített Beuys-idézettel bújtuk a múzeumokat boldogan. ha valaki errejárna: a Hamburger Bahnhof nagyon jó (nem utolsósorban Beuys miatt), sok blöff és sok zsír kortárs cucc, a DDR-múzeum viszont kamu, bár vannak vicces részei. a Pergamonba (vagy ahogy mi hívtuk: a pentagonba) meg úgyis mindenki elmegy, nagyon helyesen.

berlin summary - another words for happiness 1.

curry-express, milly's, nordsee
teljesen belefeledkeztünk ebbe a junkfood paradise-ba, ami berlin. gyorsétkezdék mindenfelé, mindenfélék. a milly's sütijeitől bármely mestercukrász sírva tépné össze a diplomáját, a nordsee-ben éttermi szintű haltálakkal traktálnak, de igazi szerelmem a currys kecsöpben úszó bratwurstot sültkrumplival mérő vályú, a currywurstos. és még mennyi kaland várt volna...

buli

valami nagy parti van az akadémián: vagy száz ember hesszelget a kertben és a galériában, üvölt a zene, faszányos kis házibulizenekar - mondjuk zajonghatnak nyugodtan, az egyetlen szomszédunk angela merkel.

(amúgy az óra folyamatosan hülyeségeket ír ki. ezt pl. este 11kor írom)

ecseri updated

a mauermarkt egyszerre egy óriási bolhapiac, trendi divathely és heti rendszerességű fesztivál vasárnap reggeltől délutánig. tök jó félamatőr együttesek játszanak tök jó hangosítással, a családok piknikeznek, fiatalok bandáznak, megy az alku és úgy tíz féle kajáldában a zabálás. persze, nekem találták ki, világos.

emanci

itt a férfivécékben is van pelenkázó. itt akarnék élni, ha nem liszabonban akarnék élni. (meg madridban, bergamóban, pécsett stb.)

terror a folyosón

Este túlestünk a Baader Meinhof csoport című, abszolút nézhető, de azért szépen elcseszett filmen a RAF terroristáiról. Akkor szartunk be, amikor leesett, hogy a durva túszejtési jelenetet konkrétan a mi folyosónkon forgatták.
Az apartmanunkat hálisten megkímélték a terrorsiták, nem győzök betelni vele. Képek itt.

berlin baby

1957-ben prezentálták Berlinben az Interbau projektet, röviden: ráeresztettek félszáz építészt egy viszonylag kis területre a város közepén, hogy építsenek, amit akarnak. Na, most ennek a közepén lakok, eléggé élvezem. Matyi kapott itt lakást három hónapra, hadd alkosson kedvére. Ebben most Dénessel karöltve akadályozom, de jól viseli. Főzünk, filmezünk, teraszon borozunk stb. Meg persze Denivel túristáskodunk, eddig híres csöcsöket és állati seggeket nézegettünk (értsd: Helmut Newton-kiállítás és állatkert).
Amúgy az előbb linkelt helyre teszek majd fel fotókat, talán többször is, mint ide szöveget. Vettem egy gépet, és használom is, ami meglepő, mert az utóbbi kábé két évben csak akkor fotóztam, ha muszáj volt - kifejezetten élveztem, hogy megteszik helyettem mások, én meg nézelődhetek kedvemre. De most visszajapánosodtam.
Ebben a városban minden gyorsétteremben darazsak vannak, és minden közparkban nyulak. Sok. True story. Berlinnek vannak titkai.

ahol voltam, most már csomagolnak,
ahol leszek, nem vár oda senki,
ahol vagyok, a köd visszagágog
stb.

berlin, tiergarten, szeptember 18.

(najó, nincs is köd, tök jó idő van)