Surprise Travel Agency, avagy jótanácsok kezdő kalandoroknak

Ne utazz olyan útitárssal, akit két napja ismersz, mert kockázatos. Ne hajnalban döntsd el, hogy reggel indulsz, mert nincs időd átgondolni. Ne másnaposan pakolj be tíz perc alatt, mert az szánalmas. Ne éjfélkor menj végig a világ egyik legszebb vonatútján, mert hiába tűnik romantikusnak, világosban többet látsz a folyóból. Ne igyál portóit a szőlőtőkékkel szemben, mert ez giccses. Ne töltsd az éjszakát egy kisváros közparkjában, mert tilos. Ne indulj neki a domboknak, amerre jólesik, mert eltévedsz. Ne mássz le az elhagyatott kis folyóhoz a völgy mélyén, mert fárasztó felmászni, ha nincsen ösvény. Főleg hátizsákkal. Ne pancsolj a patakban, mert megfázol. Ne egyél francesinhát, mert a sült szelet, a kolbász, a sonka és a sajt, zsíros szósszal leöntve, egy szelet kenyérben egészségtelen. Főleg reggelire. Ne beszélgess a helyiekkel, mert az útikönyv tömörebben összefoglalja a tudnivalókat. Ne maradj tovább, mint tervezted. Ne állíts be szakadt ruhában, sárosan egy hotelbe, mert kinéznek. Reggel ne edd meg a kikésztett svédasztal felét, mert illetlenség. Ne menj ki a teraszra, ne kávézz a város fölött, mert sok még a látnivaló. Ezeket tényleg ne csináld, és egyébként is - figyelj oda.

(a vidéki képek mellett most Portoról megengedek magamnak néhány turistásabb felvételt, mert. Szép.)

portugál levelek

ím a netnapló tehát, itt lehet olvasni lentről felfelé, sorrendben, mert vannak ilyen összecsengések vagy mik. megdöbbentő módon hasonlítana a valóságra, ha létezne ilyen, de azért egy-két túrpisságot talál, aki keres. segítség:

hétfő: melyik napon vannak a misék?

kedd: hol van lisszabonban a norvég követség?

stb.

beja, beijo, stb

ez rendhagyó hét lesz a blogon, mert holnaptól netnaplót írok a Literán. az eddigi naplóírók itt. a végén majd bemásolom a linkekeket, addig a címlap jobb oldalán lehet nézegetni holnaptól.
voltam én már bér-naplóíró, azt viszont csak a nagyon elszántaknak javaslom. mert hiába nevetgéltek felolvasáskor a népek, az első ember, aki nem volt ott, és olvasta ezt a műfajából adódóan bennfenteskedő izét, csak annyit mondott: "ezért nem járok Szigligetre". Meg tudom érteni. Hogy mi az a titkos napló, és eddig miket írtak, arról itt, hogy én mit alkottam, arról itt lehet tájékozódni.
addig is: a fotók a portugál alföldre tett buszúton, és egy ottani, elég szegény városkában készültek.
csók haza

ezt akkor most a szabómarcinak

egy évvel ezelőtt a francia pusztából küldte nekem, most megy haza a lisszaboni hajnalból - avagy bloggerek egymás között, avagy a legszebb ajándék
íme:
minden idők legzseniálisabb videóklipje

így teljen el a délután

a lakás úszik a napfényben, a macska mellettem alszik, szól valami zene, van mogyoróm, cigim is van, és nietzsche portugálra fordított tanulmányát fordítom magamban magyarra. arról szól, hogy fordítani lehetetlen, és hogy nem érthetjük egymást. ha jól értem.

zene füleiteknek

Voltam klippeket nézni az itteni MüPában, ahol azt hiszik, a képernyőkímélő is művészet. Volt pöttyös, egeres, vonatos, egy régi kedvenc (az énekesnek erősen pótapa-feje van) és az új liebling.
és képek.

bazmeg, ezek magyarok!

így bírtam köszönni a folyóparti zebrán áthaladó, zászlóba burkolózó honfitársainknak. akkor már eldöntöttem, a strandon aszalódva, kezdés előtt három órával, hogy kimegyek a meccsre. és némi rohanás és sörözéssel feljavított sorbanállás után sikerült is bejutnunk, és, és itt ugye retorikailag az következne, hogy de minek. (3-0 oda)
de nem. szép volt, kérem szépem, hiszitek vagy sem. nem gondoltam volna, hogy valaha életemben azt ordítom száz magyarral együtt, ötvenezer portugál között, hogy "harcoljatok, harcoljatok". de ez történt. és bár B. egy kicsit (és joggal) leakadt az árpádsávos zászlón, meg a (hehe) nagymagyarország-tetkón, de alapvetően tök normális volt mindenki, semmi anyázás, Zs. barátjával portugálul dumáltunk, és mosolygott ránk mindenki, a portugálok meg, arany szíveim, vagy ötvenen megvárták a magyar szurkolókat a kapunál, és megtapsoltak.

ma majdnem lefejeltem egy papagájt.
amúgy itt fogok lakni.
jövendőbeli lakótársunk nick, vele még nem találkoztam (illetve ma hajnalban igen, de arra nem emlékszem), viszont tudom, hogy kurva jó vega töltött paprikát csinál, szóval szerintem jól kijövünk majd.

a boldogság valami szomorúbb dolog

Egyedül sétálni egy idegen városban.
Miután megvacsoráztam az egyetemen, azt hazudtam, hogy dolgom van, és elindultam. Igazából mindig is ezt akartam csinálni, most meg nem is tudtam volna mást: mentem a lábam után kimerülésig. Felszálltam az első buszra, és négy órán keresztül sétáltam és utaztam, legtöbbször nem tudtam, merre. Fényképezőgépet nem vittem, térképet igen, de nem vettem elő.
Láttam villanegyedet, a magyar nagyköveti rezidenciát, életem legelegánsabb szállodáját, nyomornegyedet és a hidat, egy ronda diadalívet, egy gyönyörű viaduktot és egy félmór palotát, bóklásztam bevásárlóközpontban és sugárúton, szarba léptem és kávét ittam, ültem egy magányos műtó partján a kacsákkal, és egy kivilágított park tetején, a város fölött.
Háromszor hittem azt, hogy ki fognak rabolni, de nem érdekelt, és vagy tucatnyiszor láttam olyat, hogy nem kellett gondolkodnom.

egy nap - avagy napi menü

ma/tegnap hajnalban filmdíszletszerű köd ülte meg lisszabont. és bár gyönyörű volt, a levegő nagyon lehűlt. az utcai kijelző szerint hajnali 4-kor 23 fok alá csökkent a hőmérséklet, hazaérve be is vertem egy kis melengető kolbászkát.

délután háromkor keltem, nem mozdultam, csak kinyúltam az ágyból, klikkeltem egyet, és befejeztem a No direction home-t. aztán egy leves szemben (ezerféle neve van, de mindig ugyanolyan, mindenhol 1 eurós, tök jó portugál zöldségkrémleves), utána otthon kagyló (konzerv egész kagylókkal: 1.29) salátával és pirítóssal. miután este összepakoltam a cuccaimat, még megettem a maradék salátát tonhalkrémmel (0.65), hogy "ne kelljen már átcipelnem".

ezzel befejezettnek tekintettem a mai étkezéseket, de mikor megérkeztem új lakásomba, Berill igazi magyaros csirkepaprikással várt, aztán pár pohár borral később megérkezett a szomszéd: Rezső, a brazil félisten (najó, Reginaldo), aki a legjobb lisszaboni kávéházban dolgozik, onnan hordja (majd) nekünk a maradékot, most épp francia vega zöldségtortát.

hát, tyja, varietas delactat.

(nagyon jó itt.)

the answer is blowin' in the wind